Eredet

Bár a fajta elnevezése az afrikai Szomáliából származik, az országnak még sincs köze a fajta eredetéhez, ugyanis úgy tartják, hogy az első szomáli macska az Amerikai Egyesült Államokban született. Mondhatni, hogy a szomáli macska véletlen során jött létre, azonban ez biológiai szempontból nézve nem éppen a helyes megfogalmazás. Azt ugyanis tudni kell, hogy a hosszú szőrzet recesszív tulajdonság, melynek génjeit az abesszin macska több egyede is hordozza. Innen ered az az elnevezés, hogy a szomáli fajta tulajdonképpen hosszúszőrű abesszin. Tehát a hosszú szőrért felelős gén több generáción át lappanghat anélkül, hogy megjelenne a macska kinézetében. Hosszú szőrű kölyök csak akkor születhet, ha két hordozó találkozik a pároztatásnál. A különböző tenyésztők, kutatók miközben a szomáli eredetére keresték a választ, mindig ugyanarra a névre bukkantak, egy kandúréra (Raby Chuffa of Selence), aki 1952-ben született Angliában, majd pedig az USA-ba került át. Ennek ellenére azonban már korábban is születtek hosszú szőrű egyedek. A tenyésztők eleinte nem ismerték el ezt a fajtát, többen selejtnek tekintették. Azonban az 1960-as évek fordulópontot jelentettek. Egyre többen kezdték el gyűjteni, tenyészteni. Ennek a mozgalomnak az úttörője, vezéralakja az amerikai abesszintenyésztő, Evelyn Magna volt, aki később 1972-ben elindította a Somali Cat Club of America-t (Amerikai Szomáli Macska Klub).

Testalkat

Miután a szomáli macskát az abesszintől származtatjuk, így sok hasonlóság fedezhető fel a két fajta között mind küllemileg, mind jellemileg. Közepes termetű, viszonylag vékony, izmos testfelépítésű. Kimondottan hajlékony. A lábai a testéhez képest arányosan vékonyak, mancsai kicsik és ovális formájúak. Hosszú, bozontos farka a tövénél széles, majd fokozatosan elvékonyodik. Közepes nagyságú, az abesszinhez hasonlóan ék alakú feje van, koponyája a fejtetőn széles, kerek pofája, erős álla, és enyhén ívelt orrvonala van. Nagy fülei egymástól távol állnak, fülei végén kis szőrpamacs található. Nagy szemei mandulaalakúak, ferde állásúak, és egymástól távol helyezkednek el. Lágy, tömör, testhez simuló szőrzete van. A fajta jellemzője a vastag gallér és combszőrzet, valamint a dús fülszőrzet. A szomálit csak spriccelt cirmos mintázattal tenyésztik, bár valójában nincs mintázata, hanem a világos és sötét sávok váltakoznak. A háton, és a farok végén jelenik meg legtisztábban a sötét alapszín. Színeloszlása egyenletes, aljszőrzete egységes. A szem színe lehet borostyán sárga, mogyoró, zöld, de a tiszta árnyalat nagyon fontos. Színhibának tekintik a mellkason a fehér medaliont, a csíkos mintázatú lábat, a zárt gyűrűmintát a nyakon és a farkon, és a szürke aljszőrzetet. Az átlagosnál hosszabb szőre ellenére nem igényel túl sok gondozást, az is bőven megfelel, ha heti egy alkalommal átfésüljük a bundáját. A vedlés időszakában persze ezt ajánlott többször megtenni.

Természet

A fajta temperamentuma az abesszinéhez hasonló. Barátságos, nagyon aktív, intelligens, kíváncsi természetű. Általában jól kijön más macskákkal, de a nagy tömeget, a zsúfoltságot nehezen viseli el. Annak ellenére, hogy nem nevezhető úgymond ölmacskának, sok figyelmet igényel, szeret mindig a gazdája közelében tartózkodni. Sok macskával ellentétben idősebb korában is megőrzi játékosságát, így nem csak szellemileg, hanem fizikailag is nagy térre van szüksége ahhoz, hogy igazán kibontakozhasson.