Eredet

A sokoke egy háziasított fajta, melynek ősei a kenyai Arabuko Sokoke erdőből származnak. Az 1980-as években egy Watamu nevű kisvárosban élt Jeni Slater és férje, David, a Sokoke erdő közelében. Az egyik nap egy alomnyi kiscicát találtak a kertjükben. Valószínűleg egy kis testű vadmacska elhagyta kölykeit. Jeni úgy döntött, hogy két kiscicát hazavisz, egy hímet és egy nőstényt. Felnevelte a kölyköket, akik beilleszkedtek a család életébe. Gazdájuk azonban észrevette, hogy macskái nem vadásznak madarakra, hanem rovarokat esznek. egy nap azt mondta neki az állatorvos, hogy az Arabuko Sokoke erdőben többször találkozott már ilyen macskákkal, de eddig még nem sikerült befognia egy példányt sem. Azt is elmondta, hogy a helyiek ezeket a macskákat „Khandzono”-nak nevezik, míg a házimacskákat „Paka”-nak hívják Kenyában. Emellett azt is elmesélte az állatorvos, hogy a Jeni macskáihoz hasonló egyedek leginkább a fákon élnek. Ez után Jeni arra az elhatározásra jutott, hogy tenyészteni fogja a fajtát, miután több ilyen macskát is sikerült beszereznie. Jeni egyik Dániában élő kanadai barátja, Gloria Moldrup miután meglátogatta, magával vitt két kölyköt (Mzuri, Jenny) Dániába, és elkezdte a tenyésztési programot több társával. 1984-ben állították ki az első sokoke macskát Koppenhágában. Később időközönként újabb példányok is érkeztek Kenyából. Afrikai rövidszőrű macska néven kísérleti macskafajtaként bejegyezték 1983-ban. Hivatalos bejegyzést a FIFé-nél 1992-ben kapott. Még ma sem igazán ismert ez a fajta. Az egyik probléma az, hogy több olyan példány van, amely nem termékeny. A lelkes tenyésztők kicsi, de elkötelezett csoportja Dániában, Európa többi országában, és az USA-ban is megpróbálják fenntartani a sokoke fajtát. A beltenyészet kialakulásának megakadályozására még ma is érkeznek Kenyából újabb egyedek.

Testalkat

Közepesen nagy testű macska. Nagyon izmos, de elegáns megjelenésű. Mellkasa jól fejlett, hangsúlyos. Hosszú, vékony lábai, kicsi, ovális mancsai vannak. A hátsó lábai valamivel hosszabbak, mint a mellsők. A vége felé keskenyedő, közepes hosszúságú farka van. Erős, nehéz csontozata miatt meglehetősen súlyos a méreteihez képest. Feje ék alakú, orra egyenes, álla erős. Kerek végű. magasan tűzött fülei közepesen nagyok, melyek éber kinézetet kölcsönöznek a macskának. Kifejező szemei oválisak vagy mandulavágásúak, távol ülnek egymástól. Szemszíne lehet sárga, zöld vagy arany is. Szőrzete nagyon rövid, szorosan testhez simuló, csillogó. Kis aljszőrzet megengedett, de a legjellemzőbb az, ha egyáltalán nincs. A sokoke tenyésztése csak klasszikus/foltos cirmos mintázattal elfogadható. Az alapszín a szürkétől a meleg barnáig változó, a minta fekete, melynek szőrszálai többé-kevésbé spriccelt cirmos mintázatúak, ezzel egyedi mintázatot adva.

Természet

Mivel a sokoke vadmacska ősökkel rendelkezik, így kevésbé bújós és szeretetre vágyó, mint a többi fajta. Mindig megőrzi függetlenségét és méltóságát, büszke természetű. Intelligens, szereti a játékot, nagyon aktív. Nagyon szereti a természetes környezetet, ezért fontos, hogy biztosítani tudjuk számára a szabadban való tartózkodást. Bár mondhatjuk rá, hogy társaságkedvelő macska, és szeret gazdája közelében lenni, mégsem azoknak ajánlott ez a fajta, akik ölben alvó, csendes macskát szeretnének maguknak.