Eredet

Egy Wong Mau nevezetű nőstény volt az első hivatalosan elismert tonkinéz macska, mely a burma fajta „ősanyja” is egyben. Wong Maut 1930-ban találták Rangunban, majd az Egyesült Államokba került, és dr. Joseph C. Thompson lett a tulajdonosa. Wong Maut sziámi hímmel pároztatták, az alomban pedig kétféle színű kölykök születtek. Az egyik típus volt a sziámi színezet, a másik típus pedig az anyjukkal megegyező színezet, és ezt a színt nevezzük ma tonkinéznek. A tenyésztők rájöttek, hogy ha két tonkinézt pároztatnak egymással, akkor a kölykök egyaránt lehetnek tonkinéz, burma és sziámi faktorúak, melynek eloszlása általában 2:1:1. A tonkinéz fajtát végül 1965-ben bejegyezte a kanadai C. C. A. (Kanadai Macska Szövetség), az amerikai fajtaszövetségek azonban az 1970-es évek végéig nem ismeték el a fajtát. Bár az angol G. C. C. F. 2003-ban elismerte, a FIFé még a mai napig nem hajlandó elfogadni. Érdekesség, hogy az USA-ban, míg az erősebb, kerekebb típust tenyésztik, addig más országokban az orientálisabb, elegánsabb típus tenyésztését részesítik előnyben. 

Testalkat

Felépítésében a sziámi és a burma közötti átmenetet képviseli. Közepesen nagy, közepes hosszúságú macska. Erőteljes, izmos testfelépítésű, fontos a fej, a test, a lábak, a mancsok és a farok megfelelő aránya egymással, mivel így a megfelelő kiegyensúlyozottság tükröződését lehet elérni. Mellkasa enyhén domborodó, lapos az oldala, háta a vállaktól a far felé fokozatosan lejt. Hosszú, izmos lábai, ovális mancsai vannak. Farka közepesen hosszú, mely a vége felé elkeskenyedik. Teljes nagyságát kb. két éves korára éri el. A tonkinéz fejformája a sziámiéhoz hasonlóan enyhén ék alakú. Az amerikai tonkinéz kerekdedebb, teltebb pofájával szemben az európai tonkinéz pofája inkább háromszög alakú. Jellemző a bajuszpárnák mögötti ránc. Széles alapú, a végén lekerekített fülei közepesen nagyok, melyek a fej két sarkán helyezkednek el, és a külső szélük tökéletesen követi a fej ék alakú formáját. Szemei mandulavágásúak. Rövid, testhez simuló szőrzete lágy és selymes tapintású. A fajtát három féle faktorral is tenyésztik, melyhez különböző szemszínek társulnak. A tonkinéz faktorhoz egyedülálló akvamarin szemszín, a sziámi faktorhoz kék szem, míg a burma faktorhoz sárgászöld szemszín tartozik. A tonkinéz kölykök világos színnel jönnek a világra, színük néhány nap múlva kezd el sötétedni. Minél idősebb az egyed, annál sötétebb a színe.

Természet

A tonkinéz jellemében is hasonlít a sziámihoz és a burmához. Sok szeretetet és figyelmet igényel, szeret a figyelem középpontjában lenni. Nagyon kötődik gazdájához. Intelligens, könnyen tanítható, de magától is megtanul egy-két trükköt. Akkor boldog igazán, ha családtagként kezeljük, ha hagyjuk, hogy részt vegyen a mindennapi életünkben. Kevésbé beszédes a sziáminál, de azért rendszeresen hallatja hangját. Ezt a fajtát csak azok válasszák kedvencüknek, akik elég időt tudnak eltölteni macskájukkal, mert a tonkinéz igen érzékeny természetű, nem szereti az egyedüllétet, a magánytól zárkózottá válik.