Eredet

A Japán és Oroszország között található Kuril-szigetekről származik. Ezek a kuríliai csonkafarkú macskák elzárva éltek a szigeten, majd az 1950-es évektől a szigeten állomásozó katonák, illetve kutatók vittek magukkal néhány példányt. Lilia Ivanova és Tatiana Botcharova voltak az első tenyésztők, ma pedig már az első öt legnépszerűbb fajtaként tartják számon Oroszországban. 1995-ben a W. C. F. (World Cat Federation - Macska Világszövetség) elismerte a fajtát. Bár a helyi szervezeteken kívül nem ismerték még el a fajtát, és a származási országon kívül szinte teljesen ismeretlen ez  a fajta, ma már Oroszországon kívül is tenyésztik szűk körökben a kuríliai csonkafarkút.

Testalkat

A kuríliai csonkafarkú közepes nagyságú macska, melynek hosszú, izmos és erős lábai vannak, melyek a testhez aránylanak. Hátsó lábai kicsit hosszabbak a mellsőknél. Ovális alakú, erős mancsai vannak. Farka rövid, de arányos. Fejformája egy háromszögre emlékeztet, széles a homloka, viszont nem mondható laposnak, kerek és erős pofája van. Stop nélküli, közepesen hosszú orrvonala van. Álla rendkívül erős. Enyhén ovális, nagy szemei éber tekintete kölcsönöznek neki. Fülei közepes nagyságúak, enyhén előredőlnek, és nem állnak távol egymástól. A fajtát rövid és hosszú szőrrel egyaránt tenyésztik. A hosszúszőrűeknek puha és selymes félhosszú bundája van. A fejen és a vállakon a szőrzet rövidebb, mint a test többi részén. A rövidszőrű kuríliai csonkafarkúnak testhez simuló, fényes bundája van. Minden színben tenyésztik, kivéve a colorpointot. A legnépszerűbb az ezüst cirmos. A szem színe a bunda színétől függ, de az a legjobb, ha sárga, zöld vagy sárgászöld színű.

Természet

A kuríliai csonkafarkút gyerekes családokban is nyugodtan lehet tartani, mivel nagyon jó kijön a gyerekekkel, és nehezen lehet kihozni a sodrából. Nagyon kiegyensúlyozott a személyisége, békés természetű, barátságos, szereti a társaságot. Bármilyen környezetbe könnyen beilleszkedik.